A vers jószívű. Ránk bízza, mit tegyünk, gondoljunk. Nem akar, nem vár el semmit. Csak szól. Mindenkinek. Válogatásunkban 250 magyar költeményt nyújtjuk át, az ismeretlen kódexmásolóktól a XXl. század alkotóiig. Ez a mi nyelvünk, ezen legkönnyebb értenünk. És ezt a leggyönyörűbb hallgatnunk. Szeressék tehát e sorokat közös titkunkként, nem feledve, a vers mindenkié, de örülve annak, hogy - a vers a miénk. " Egyéb epizódok: Stáblista: július 2. - csütörtök július 9. - csütörtök
És a szerelem - bárki vagy bármi is legyen a célpontja, amely "elfoglalására" és befogadására, azzal való eggyé válásával, vagyis azzal együttesen a kettő egyetlen Egésszé válásával Teljesedhetne ki -, tehát a szerelem is csak szétforgácsolódott és erőtlen. A harmadik versszakban jelenik meg a "rossz szekér", amely szintén szétesőben van. A rossz szekér zörgése mintha egy "jajszó" hangjai lennének, amely jellegtelen, így "félig csönd", de a csönd bármit megszülni képes mélységével mégsem rendelkezik, azaz "félig lárma". Az alkotást megszülni képes csöndet is széttöri, megakadályozza. Ez a "Félig mély csönd és félig lárma" jajszó viszont semmiképp sem dal, dallam, így egy teljes "hang-képnek" a szilánkokra tört, összerakhatatlan dirib-darabjai. A versszakoknál könnyen megfigyelhető a kezdő és záró sor azonossága, amely, mintegy keretet ad a belső két sornak. A külső élményre egy belső érzet reagál. A Hold csonkasága miatt az éj kiüresedettnek és némának tűnik és a lélekben szomorúságként rezonál.