Bemutató A Krétakör előadásában színház, koncert, film és cirkusz keveredik egymással, magyar, angol és francia nyelven. Schilling Árpád új produkciója a közélet újragondolására szólítja fel a jelenlegi rendszer kritikusait, de azokat is, akik szerint minden a legnagyobb rendben. A párt jelenetsorait a magyar és európai közélet inspirálta. Hogyan lesz a hatalom a Párté? Hogyan válik a demokrácia a hatalom játékszerévé? Hogyan lehetséges, hogy folyamatosan róla van szó? Egyáltalán mire jó és hogyan működik a Párt? Mentor és tanítvány: az elismert iskolaigazgató és a sikeres vállalkozó, akik jó barátok voltak, de mára közéjük állt a Párt. Egy kis magyarországi városban ízlelgetik a demokráciát. A két család kapcsolata elmérgesedik, amelynek szörnyű következményei lesznek.
De ami még nyilvánvalóbb, hogy Schilling Árpád tényleg nagyon dühös, a katarzist például arra a momentumra hegyezi, amikor a projektoron számszerűen megjelenik, hogy 2010 óta mennyibe került nekünk a korrupció. A csúcspont pedig az, amikor kiderül, hogy a horvát autópályához képest mennyivel volt drágább a magyar. Sokkal, nagyon sokkal. Ráadásul mennyivel rövidebb. Az irodalmi ismereteinkből emelkedettnek vélt katarzisérzést ezért menekülési vággyal helyettesítjük. El lehet menni. Ha nem is a Trafóból (ahol csupán három alkalommal játszották a darabot, eztán külföldre távozik, és missziót teljesít), hisz a két óra alatt azért lehet bőven nevetni, legfőképp a saját nyomorunkon. Nagy Zsolt belépője például a híres Kontrollos jelenet, amikor a filmben ellenőrt játszó Nagy egy külfölditől kéri a vonaljegyét: Ticket, nem érted bazmeg? A kibaszott kurva anyádat, azt! Így még megbocsátható az a karikatúra-halom is a magyar mindennapokról, amivel kezdődik a darab. Már-már unalmas: ráérősen nyammog a banánon a hivatalnok, míg a szerencsétlen ügyfél a vonalon túl kénytelen várni, az orvos otrombán kiabál a szülő anyával, a diákot szidalmazza a tanár - váltakozó alázott-alázó szerep, ami a magyarságtudatunk alfája és omegája.