Abban kétségtelenül egyetért a krimiirodalom, hogy Edgar Allan Poe teremtette meg az "ősdetektív" figuráját C. Auguste Dupin személyében. Furcsa ugyan, hogy hőse mindössze háromszor remekelt, elsőként A Morgue utcai kettős gyilkosság ban (1841), a Marie Roget titokzatos eltűnésé ben (1842) és végül Az ellopott levél ben (1844). E rövid karrier ellenére Dupin hatása felmérhetetlen, számos rokon vonást mutat a jóval több bűnesetet feltáró Sherlock Holmesszal, és A Morgue utcai kettős gyilkosság azóta is kiváló iskolapélda. Edgar Allan Poe, aki nélkül Sherlock Holmes ma egészen másként festene Annak, aki Dupin nyomába ered, jóval könnyebb dolga akad, mint aki például a Sherlock-irodalmon szeretné átrágni magát, hiszen ez utóbbi, hacsak Conan Doyle munkásságát vesszük alapul 1887 és 1927 között, négy regényt és öt novellás kötetet tesznek ki. Auguste Dupin időben a legendás Vidocq és a kriminológiában jártas olvasók számára jól ismert Alphonse Bertillon közé tehető - mindkettő létező személy, akik így vagy úgy belekerültek a krimiirodalomba és a filmvásznon is feltűnnek.
A legutolsó – címadó – történet pedig a krimi műfaj első darabja. Ez a novella is, mint a kötetben számos, egyfajta tudományos értekezéssel kezdődik, majd kibontakozik a tényleges cselekmény. A tényeket a bűnesettel kapcsolatban két újságcikkből ismerhetjük meg. Az első újságcikk beszámol magáról a gyilkosságról, míg a második a tanúk vallomásait tartalmazza. A tanúvallomásos cikk egy kicsit nekem Agatha Christie regényeit juttatta eszembe, ott a nyomozó a regény végén hasonlóképpen foglalja össze az egyes tanúk beszámolóit. Alapjában nagyon tetszett ez a kötet, egyes novellákat kifejezetten szórakoztatónak találtam. De szigorúan csak azoknak ajánlom, akik kedvelik a fekete humort:) Népszerű idézetek >! colorstar 2013. február 18., 23:38 Kevés olyan ember van, aki ne kísérelte volna meg néhanapján, hogy visszafordítsa gondolatai menetét, és így vizsgálja meg, hogyan jutott bizonyos következtetésekre. Ez mulatságos és gyakran igen érdekes játék; és aki először kíséreli meg, elcsodálkozik, hogy milyen határtalan a távolság és milyen laza az összefüggés a kiindulási és a megérkezési pont között.
Nekem nagyon tetszett. A cím szerintem kissé cseles, de ettől függetlenül ez egy jó krimi. >! Andilány 2015. február 21., 18:25 Most olvastam először Poe-tól és nem is tudom mire számítottam, de nem egészen erre. Azok a történetek, amikben a krimi szál volt erősebb, azok jobban tetszettek, de volt olyan, amin csak nagy nehézségek árán küzdöttem át magam. Többféle stílus, többféle hangulat jellemzi a történeteket és nem mind fogott meg. >! Veron 2012. július 7., 13:52 Most ezért lehet meg fognak kövezni, igazából én is csalódtam magamban is, de nekem ez nem volt az az 5 csillagos élmény… pedig valami földhözvágós élményre számítottam volna, mert hát mégis csak Poe… A Morgue utcai kettős gyilkosság persze jó volt, érdekes, meg hál' istennek csak a legvégén jutott eszembe, h nekem ezt anno lelőtték:) Meg volt még pár érdekes (főleg ugyanebben a vonalban) meg pár ütős írás (azért a kút meg az inga is tud valamit), a többi viszont számomra unalmas/és vagy kiszámítható volt:(( 2 hozzászólás >!
Énünk sötétebbik felén fogunk bolyongani Poe-val, ez kétségtelen - és mint ilyen: kihagyhatatlan. Ajánló Poe az Poe, és ezt egyetlen írása sem cáfolja meg – mindegyik csak alátámaszthatja, hogy Edgar Allan Poe zseniális és egyedi szerző volt. A Morgue utcai kettős gyilkosság című válogatáskötetben találunk a misztikum ködében hagyott és racionálisan megmagyarázott történeteket ugyanúgy, mint a Doyle-féle Sherlock-sztorikra hajazó nyomozásokat. Ez utóbbi hasonlattal csak annyi a probléma, hogy Doyle Poe halála után született. Sőt, mi több; ahogyan a fülszöveg is állítja, Poe tette le a detektívtörténet, mint műfaj alapkövét, ráadásul pont a címadó elbeszéléssel. A főszereplő, Dupin három történetet kapott, amelyekben az egyébként civil nyomozó – polgári személyének és kivételes elmebeli képességeinek kontrasztjaként a szerző kifejezetten buta emberként ábrázolta a rendőrfőnököt – különféle rejtélyeket leplez le. Azonban Dupin műfajteremtő, és ez által szó szerint korszakalkotó kalandjai mellett más okból is figyelemre méltó válogatás kerülhet a polcokra.
Az Ezüstcsillag ban (1892) nyilvánvalóan önvédelemről van szó, míg A Sátán kutyájá ban (1902) egy gyilkolásra idomított szelindekről, amit le is lőnek. Ezért kissé suta érvelésnek tartom ez esetben, hogy az állat pusztán azért ölt, mert rájött a dühöngés, és azért nem tekinthető potenciális bűnösnek, mert állat. Ez sem a józanész, sem a morál szempontjából nem kielégítő érvelés, de egy rémtörténethez kellő lezárás lehet. Dupint különben sem a körülötte zajló események miatt tartom érdekesnek, hanem a saját elemző módszere miatt, amiről meglehetősen pontos képet kaphatunk A Morgue utcai kettős gyilkosság ból, és talán ez az, amiért igazán érdemes végigolvasni. Az első, 1932-es filmváltozat sokat merített a Nosferatu (1922) árnyjáték-technikájából
Dupin első kalandját végigolvasva azonban némi csalódást éreztem. Ez a fantasztikusnak tűnő bűncselekmény kurta-furcsán ért véget, és némileg nem túl megnyugtatóan - logikusan meg pláne nem. Gyilkosunk egy orángután, bár brutalitására és gyilkos ösztöneire nem igazán kapunk kielégítő választ - mi itt a XXI. században. Ezen a csalódottságon töprengve később rájöttem, két nagy hibát követtem el: először is rossz életkorban olvastam - tizenévesen kellett volna -, másodszor rossz időben - túl az X-akták on, Twin Peak sen megannyi Philip Marlowe-n és Columbó n. Viszont Poe is elkövetett egyetlen dramaturgiai hibát: a részletesen tárgyalt és iszonyatos gyilkosságokkal olyan magasra helyezi az olvasó elvárásait, hogy utána egy hasonló színvonalú lezárást várnánk. Ehhez képest a megoldás elég snassz, és a kétszeres gyilkos elkövető vígan éli tovább mindennapjait, holott illett volna azért legalább "elaltatni" - mielőtt még egyszer borotvát vesz a kezébe. Holmes-nál is felbukkan olykor egy-egy állati elkövető, de jóval logikusabb és életszerűbb a viselkedésük.
A krimi gyöngyszemei sorozat most megjelent új kötetében egy ismerős író novelláit olvashatjuk. Edgar Allan Poe (1809. január 18. – 1849. október 7. ) egyetlen regénye ( Arthur Gordon Pym - 1838), számtalan novellája, versei és kritikái megannyi válogatáskötetnek és gyűjteménynek köszönhetően jól ismertek a hazai olvasók körében, de úgy vélem belőle sosem elég, mindig van valami apropója műveinek újbóli kézbevételének. Most például az, hogy a krimi megalkotása gyakorlatilag Poe nevéhez köthető. Ő volt az, aki három(! ) novellával létrehozta a műfajt, megalkotva annak fontosabb szabályait. Mindez persze nem alkotó zsenijének váratlan megnyilvánulásaként jött létre, itt is voltak előzmények, többek között nyilvánvalónak látszik Vidocq emlékiratainak hatása. Az említett úriember pályája kezdetén még a bűnösök között foglalt helyett, hogy aztán átkerülve a másik oldalra, a törvény és a magántulajdon védelmében ténykedjen franciaföldön. Vidocq jelentősége abban áll, hogy elsőként vállalkozott az ipari forradalom hatására városiasodó, a középkori kötöttségektől megszabaduló társadalom gonosztevőinek "modern" módszerekkel történő üldözésére, elfogására.