SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK! Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
Hagyj el engemet, Mert ez a keménység Úgyis eltemet" Lehet, hogy nem is a reményről van szó, amikor egy pozitív végkifejletben hiszünk? Az, hogy a "boldogtalan teremti magának" utalhat arra, hogy a remény inkább illúzió, mint szilárd hit és biztos tudás. Ha megvizsgáljuk, hogy milyen helyzetben kezdünk reménykedni, láthatjuk azt, hogy jellemzően akkor, amikor már nem tudunk aktívan tenni a kívánt állapot elérése érdekében. Ilyenkor vajon valóban a reménykedés a legjobb, amit tehetünk? Florentino Ariza nem reménykedik – ő biztosan tud A további válaszokat egy másik, a koronavírus idején kézenfekvő irodalmi műben kerestem: Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején című regényét vettem elő. Eredetileg azzal a céllal olvastam újra, hogy a járvány fókuszával figyeljem meg, de a kolera valójában csak háttérdíszletként jelenik meg a műben. Sokkal többet tudtam meg azonban arról, hogy mit jelent az eltökéltség, a kitűzött céljainkért végzett kemény munka, és a megingathatatlan hit abban, hogy minden jó, ha vége jó – és amíg nem jó, az azt jelenti, hogy nincs itt a vége.