[sg_popup id="7″ event="onload"][/sg_popup]Itt a nyár, így elérkezett a nyári szabadságolások időszaka. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy melyek a munkajogi szabályok a szabadság kiadása tekintetében. 1. Mindenekelőtt a legfontosabb tudnivaló, hogy a szabadság kiadása a munkáltató kötelezettsége. Tehát nem "kivenni" kell a szabadságot, hanem a munkáltató köteles azt kiadni (a munkavállaló előzetes meghallgatását követően). 2. Bár a szabadság kiadása elsősorban munkáltatói kötelezettség, évente hét munkanap szabadságot – legfeljebb két részletben – a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Kivétel ez alól a munkaviszony első három hónapja. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. 3. A szabadságot a munkáltató úgy köteles kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe.
Mit is jelent ez? Mondjuk a dolgozó 7 szabadság napról dönthet. Ha ezt úgy kéri, hogy egyszer 2 nap, egyszer 5 nap, akkor a munkáltató köteles ezt engedni. Ha úgy kéri, hogy egyszer 4 nap és egyszer 3 nap, akkor is kötelező így kiadni. De kétszer 2 nap és egyszer 3 nap már nem kötelező a munkáltatónak. Persze ez nem jelenti azt, hogy így nem egyezhet bele, de a törvény nem kötelezi rá. Mikor kell szólni, ha szabadságra mennénk? Minél előbb, annál jobb, de persze a szabadság kiadás nem fajulhat egy székfoglalós játékká. A Munka Törvénykönyve előírja, hogy legalább a szabadság kezdete előtt 15 nappal jeleznünk kell az igényt, hogy szabadságra mennénk. Ez azonban igaz a munkáltatóra is, ő is köteles 15 nappal korábban jelezni, hogy mikor ad ki szabadságot. Mennyi szabadságot vehetünk ki egyben? A törvény ezt ilyen formában nem határozza meg, leginkább a felek döntik el, hogy milyen hosszú legyen egy-egy szabadsággal töltött idő. Van azonban mégis valami, ami segít, hogy hosszabb távra is tervezzünk.
"Fizetési nélküli szabadságra küldöm a munkavállalót / csökkentem a munkabérét. " Egyoldalúan jogszerűen egyiket sem lehet. Fizetés nélküli szabadság az Mt. -ben meghatározott esetkörökben [1] jár, így azt munkáltatóként egyoldalúan ebben a formában kiadni nem lehet. A fizetés nélküli szabadság igénybevételét a munkavállaló igényelheti, s ezt az igényt legalább 15 nappal korábban írásban köteles bejelenteni a munkáltatónak. Amennyiben sor kerül fizetés nélküli szabadságra kiadására, akkor ezen időszak alatt a munkavállaló társadalombiztosítási jogviszonya szünetel, és egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie. A munkabér egyoldalú csökkentése kapcsán pedig fontos leszögezni, hogy a munkabér a munkavállalónak a felek között létrejött munkaszerződés alapján jár, a munkaszerződést a felek pedig csak közös megegyezéssel módosíthatják, egyoldalúan tehát nem. " Nem foglalkoztatom és kész! " Ha a munkavállaló képes a munkára, keresőképes és nem áll fenn fertőző betegség gyanúja, de a munkáltató megelőzés céljából nem kívánja foglalkoztatni a munkavállalót a beosztás szerinti munkaidőben, a távollét tartama állásidőnek minősül (erre az időszakra tehát az alapbér 100%-a jár), ha a fertőzés veszélye objektív alapon amúgy a munkáltató egyéb eszközeivel elhárítható lenne.
Erre az időszakra a munkavállaló keresőképtelennek minősül és táppénzre jogosult (tünetmentesen is). A táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a minimálbér kétszeresének harmincad részét, ezért 2020-ban – a 161 000 forintos minimálbér alapulvételével – a táppénz napi összege nem haladhatja meg a 10 733, 33 forintot, azaz a tízezer-hétszázharminchárom forintot. [1] (1) a munkavállaló gyermeke harmadik életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából, (2) a munkavállaló örökbe fogadott gyermeke gondozása céljából, (3) a gyermekgondozási díj időtartamára, (4) a munkavállaló gyermeke személyes gondozása érdekében a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozást segítő ellátás folyósításának tartama alatt, (5) a munkavállaló hozzátartozója tartós – előreláthatólag harminc napot meghaladó – személyes ápolása céljából, az ápolás idejére, de legfeljebb két évre, (6) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartamára. Előadó: Dr. Horváth István Ügyvédek: 2 kreditpont!
Ár: 18. 900 Ft helyett 14. 900 Ft